Kis virág
Árva kis virág a sírhanton, nyisd ki szemed,
nem vagy már egyedül, nyújtom feléd kezem.
Kezem meg-megremeg, míg hozzád érek,
ne fordulj el, ne félj tőlem... kérlek.
Leszakítani nem foglak, halálodat nem akarom,
csak gondozni akar fáradt szívem, s karom.
Könnycseppjeimmel gondosan megöntözlek,
s a napsugarak gyémántként csak rád özönlenek.
Fontos voltál, mindig az is leszel, szeretetem neked adom,
csak tudd, hogy szívemet örökre szirmaid mellé rakom!
Egyedül
Hiányzol! Hát nem érzed?
Ó, mondd szív, miért vérzel?
Mert nincs itt sosem velem,
mert nem mondja, hogy szeret?
Eldobott engem hamar,
fájdalom szívembe mar.
Könnyeim, mint óceán,
én jobb, te bal partján állsz.
Egyedül semmi vagyok,
szerelem cserbe hagyott!
Csak megmutatja magát,
s nyomában jön a magány.
Ítéltetve rabságba,
senyved szívem vadsága!
Vasrácsok közé zárva,
sose lesz többé párja.